Krakkót látni - és megírni - krakkó magyar szemmel (xx. század)

Ablakot nyitunk a XX. századi Krakkóra, milyennek látták a magyarok, újságírók, katonák, építészek, papok, festők, diákok, tanárok vagy csak egyszerű turisták, akik felkeresték a várost, háborúban, békében, kongresszuson, futballmeccsen, lóversenyen, riportkörúton, nyári cseregyakorlaton, vagy csak úgy, autóstopposként integetve az út szélén. Ebből az ablakból egy élő város képe bontakozik ki, emberi történetek sokaságával.A szövegekben nem csupán az elsődleges látnivalókról, a Főtérről, a Wawelről, a műemlékekről esik szó, hanem arról is, hol lehetett a legjobban reggelizni, milyen érzés volt a lövészárok után Krakkóban színházba vagy legalább fürdőbe menni, miként lehetett a wieliczkai sóbányában a Himnusszal úgymond elégtételt venni az „oláh” erdész- és bányásznövendékeken, mi lógott Horthy Miklós waweli vendéghálószobájában, hogyan lehetett találkozni Nowa Huta építőállványain a majdani Márványember főhősével, hogyan rombolták a feketén forintot árusító honfitársaink az országimázst, milyen élet folyt a legnevesebb diákklubban, mi jellemezte a jó idegenvezetőt, mennyit kellett kilincselni egy emléktábla felállításához, és milyen volt, mikor Krakkóban még csak egyetlen internetkávézó működött.