Vörös folyó, kék duna

„A szerelem olyan, mint valami növény, kicsírázik, virágba borul, azután elhervad. Miért próbálnak Annal makacsul ragaszkodni a halhatatlan szerelemhez? Miért kell az örökkévaló pillanatban élniük?” Ezt a kérdést Ki?u Bích H?u regényének az első lapjain teszi fel a férfi főhős, de a dilemma – folytonos szervező elvként – mindvégig a történet zegzugaiban lebeg. Kelet és Nyugat, Vietnám és Magyarország közt cikáznak a sóvárgás és a lemondás ikereseményei: a budapesti költő, András és az „irodalom boszorkánya”, a hanoi An a se veled, se nélküled kapcsolati közhelyét a veled is, nélküledis valóságába fordítja. Ebben nemcsak érzékeik és tudatosságuk meg-megbolyduló összhangjavan segítségükre, hanem természetesen a költészet bölcsessége is. A hazai helyszíneken járva egy különleges szerelem spirituális dimenzióiba követhetjük a szereplőket. A Vörös folyó, kék Duna című regény könnyű kézzel írt történet – a szenvedély mázsás démonairól.A regény szereplői valós személyek, kitalált személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve.