Város a tükörben

Kígyómarások, kirekesztett gnómok és a vak nagybácsi aberrált „libatömése”. Kicsapongó apa, áldott anya és a kistestvér vonaton születésének misztériuma. Holtában csodává lett apáca, kommunista észvesztés és egy hibbant magyar lány őrjítő szerelme. A mindezeket felvonultató regény a képzelet szüleménye, azé a képzeleté, mely visszatekintve az ember saját életét is átrendezi; színezi, vagy éppen elmaszatolja az egyes állomásokat. A történet Hercegovina és Montenegró határvidékéről indul, és nem állják útját sem hegyek, sem időközben keletkezett nemzet- és országhatárok, biztos tempóban zakatol Belgrádig, a Vajdaságig, és a végállomás Isztria, egészen pontosan Rovinj, az emlékezés és a megállapodás helye, ahol a vándor elbeszélő nyugalomra lel, ahogyan az író – az egyik legjelentősebb kortárs dél-szláv író – is. Dubrovnik közelségéből, ahol a város visszatükröződik a tengerben, az ember közelébe jutunk, akiben visszatükröződik a történelem. Mert éppúgy regénye ez a soknemzetiségű, színpompás, ugyanakkor a nagyhatalmak által nem egyszer gyakorlótérnek használt és etnikai konfliktusoktól lőporszagú Balkán XX. századi át- meg átrendeződésének, ahogyan regénye az egyén származástól, tettvágytól, szerelemtől és nélkülözésektől sújtott lelkének is.