Van egy hely, a színpad... -

Tíz színész a középkorosztályból. A névsor nem volt előre eltervezve; a kérdezői kíváncsiságot nézői élmények – a szakma felől tekintve: kiemelkedő művészi teljesítmények – alakították. A színészi munka minősége mellett beszélgetőtársaimnak a pályán töltött több évtizede és az interjúkban érintett színházi műhelyek jelentősége is az összeállítás indokait erősíti; s mindez bizonyára az olvasó számára is elfogadhatóvá teszi a válogatásban rejlő szubjektív mozzanatokat (beleértve azt is, hogy úgy alakult: ezúttal kizárólag férfiak a megkérdezettek). A beszélgetések két-két időpontban készültek: az első interjú kinél-kinél a pályakezdettől az előző évekig tartó időkört fogja át, a második pedig a legutóbbi időszakról szól. A szövegek együtteséből összerakódó kép lényegesen többet nyújt, mint a tíz színész gondolkodásmódjának egyenkénti összefoglalása, az életművek eddigi részének összegzése, hiszen a számtalan alkalommal összefutó pályák érdekes színháztörténeti vonalakat is kirajzolnak, a