Valami kék

Laila barátnője, Asmaa és viháncoló sleppje aznap este nyolc után érkeztek. Egytől egyig európai ruhát viseltek, arcukon erős sminket. A hajukat rikító színű kendő fedte. Laila tarkóra fésu¨lt kontyban éppen akkor lépett ki a fu¨rdőből, ahol cirka másfél óra alatt kikapós Nefertitivé maszkírozta magát – gondosan kidolgozott macskaszem, érzéki ajkak, nemes orr. Érmékkel, színes gyöngyökkel kivarrt blúzt vett fel, amelynek szegélyéről katonás rendben lógtak a rojtok. Elégedetten, felcicomázva vonult át a szobán, mintha az ajtón túl nem a szembeszomszéd u¨tődött, ragyás fia, hanem az isteni Ehnaton ólálkodott volna.”