Turul és dínó

Bán Zsófia novelláskötete után ismét egy lebilincselő esszékötettel jelentkezik, amelyben közös nevezőként a képeknek a kulturális emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja: miként villantják fel múltunk és jelenünk elviselhetetlen, vállalhatatlan „sötét foltjait”, miközben önértékük elvitathatatlan. Ami nincs jelen az emlékezetben, amiről az legszívesebben újra meg újra megfeledkezne: a hiány itt a főszereplő, képekben elbeszélve. Film, fotó, képzőművészet és irodalom, és persze bennük a 20. és a 21. század nagy botrányai; az utolsó fejezetben olvasható tüntetéskritikák pedig egy vadonatúj műfajban szembesítenek a társadalmi emlékezet torzulásainak a saját bőrünkön tapasztalható következményeivel„Milyenek a jelenetek a képek életéből? Leginkább sokszínűek, aligha egyértelműek, ámbár igencsak izgalmasak… egyszerre szólnak a jelen társadalmi konfliktusairól, topkategóriás irodalmi művekről, filmekről, színházi előadásokról vagy épp a modern nagyváros és a kortársság-érzet különbözőségeiről és hasonlatosságairól, a holokauszt képi, illetve narratív ábrázolhatóságának vitájáról és a politikai kultúra hiányáról.” (Czenkli Dorka)