Szófia

Tekinteted birodalom, melyet be kell járnom mezőkön és hegyeken át vezető utakon, míg el nem érek szépséged izzó mennyországáig, hol fényhegyek emelkednek föl és robbannak szét, elpusztítva minden árnyékot.Az Ádám titkos könyvét folytatva arra tettem kísérletet, hogy szétzúzzak egy évezredes és kikezdhetetlennek tűnő dogmát. Ez a dogma úgy szól, hogy egy férfi és egy nő csak külön-külön, egymástól elszigetelve üdvözülhet. Ezzel szemben nekem már gyerekkorom óta az az alapvető fölismerésem, hogy egy férfi és egy nő csak együtt érheti el az üdvösséget.Eredetileg úgy volt, hogy a regénynek – néhány mellékszereplőn túl – két főszereplője lesz: Szófia és én. Szófia az első nő, aki a gnosztikus mítosz szerint előbb volt, mint Éva, másrészt ő a bölcsesség úrnője. Úgy történt, hogy az én életemben ő egy táncoló bohóclány, aki nemzetközi vándorcirkuszával járja Európát. Neki mesélem el minden létélményemet, hozzá intézem minden gondolatomat. Mikor nem turnézik, sokat beszélgetünk, és gyakran időzünk a kéklő magasságban.Tudni akartam, hogy ki ő, és ki vagyok én. S persze azt is tudni akartam, hogy mi történik akkor, ha két én egymásra talál. Csak a lényegről akartam írni. De a legmélyebb és legkomorabb eszmefuttatásokba is igyekeztem belecsempészni azt a gyermeki játékosságot, amely Szófia egész lényéből árad. Mikor a regény első száz oldala elkészült, elvittem apukámnak, Tornai Józsefnek. Még el tudta olvasni, nagyon örült neki. Teljesen biztos voltam benne, hogy sosem fog meghalni.Ahogy Szófia is halhatatlan. De végül tudomásul kellett vennem az eltűnését. Így lett ő a regény harmadik főszereplője. Regényem a szabadság jegyében áll. Ezért a műfaja: szabad regény. Elmondok benne mindent, amit tudok. Az életem története nem érdekel. Csak a gondolataim története fontos. Leírtam a hosszú szellemi utat, amelyet Szófia és én együtt bejártunk, és azt a pillanatot, amikor átlépünk az Opál Kapun.TORNAI SZABOLCS 1971-ben született Budapesten. Korábban megjelent művei:A VILÁG MINT TÉV