Szerkesztett véletlenek

Kedves Érdeklődő!Igen! Jól gondolod! Ezen az ÖnHarckép című festményemen én vagyunk. A többes szám nem véletlen. Mindannyiantöbből vagyunk egyek, csak az egységeink felfedezése, azokerőssége és akár párhuzamos életrehozása az, ami megkülönböztet.„Nyóckeres” utcagyerekként, később „huligánként” mártöbben voltam. Ott volt a balhés bandázó, az érzékeny kíváncsi és a tudásra éhes nemeslelkű. Az 1960as évek közepéna GanzMávagban frissen végzett szakmunkásként dolgoztam, és amíg a gép forgácsolta ifjú napjaim, én faltama könyveket, tanultam az esti iskolás anyagokat, s emellettegyikünk kifejezésvágyát teljesítve a térdemen, fecnikreírtam az üzemi újságban megjelenő első verseimet. Olvasvaezeket a gyári könyvtáros, későbbi Kossuthdíjas költő BellaIstván felkarolt, költői jövőt jósolva versírásra biztatott ésjavasolta, hogy a polgári Scheithauer Imre nevet változtassuk megjegyezhetőre.Így lettem alkotóként Séd Imre. Műszaki tanulmányaimidőigénye, majd egy fővárosi közműnél vállalt egyre felelősebb beosztásom elválasztott minket egymástól, engem42 évre a versírástól is, de a művészetek világától soha.Nyugdíjas életem első pillanatától újra írok verseket, FodorÁkost „tanulva”, egyre több haikut.Tollam mellé pedig kiállításokra képes ecsetek is kerültek! Szóval írok, festek és keresem magamban magam! Néhaittott összefutunk, összekacsintunk.Talán újrakezdő idős, ifjú és időskori írásokat egybecsomagoló elsőkötetes lennék? Talán fiatalságomra merevültnyugtalan lázadó? Talán egy rendhagyó túlzás? Talán…talán…!Segítenél eldönteni?