Szajhák

Arthur Koestler 1972-ben megjelent utolsó regénye – a tudósok gyarlóságáról és felelősségéről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a tudomány tehetetlenségéről – először jelenik meg magyarul.A regény egy kis hegyi faluban megrendezett konferencia története. A résztvevők, különböző tudományágakat képviselő tudósok, megpróbálják megérteni az emberi önpusztítás vágyát – de eközben egyre gyanakvóbbak és agresszívabbak lesznek egymással.„Szolovjev elnyomta a cigarettáját, szétkotorva vele az egész hamutartót, aztán felemelkedett, de meggondolta magát, visszaült, és közönyös hangon megkérdezte:– Gondolja, hogy érdemes?Az igazgató meglepetten nézett rá, aztán a saját cigarettáját kezdte tanulmányozni, tüzetesen.– Ezt önnek jobban kell tudnia – mondta végül. – Ha bárki más javasolná, hogy hívjunk össze tizenkét okos fickót, még ha a szakterületük legjobbjait is, hogy dolgozzanak ki egy tervet a világ megmentésére, hát azt mondanám neki, hogy elment az esze, és húzza el innen a csíkot, de hamar.Szolovjev a ceruzáját piszkálta Hoffman asztalán.– Talán szívességet tenne vele, ha nekem is ezt mondaná.– Talán igen, de maga nem bolond. Meg különben is, mi veszhet? A legrosszabb esetben is csak a mi pénzünket és a saját idejét vesztegeti.– És a legjobb esetben?– Ne akarja, hogy megerőltessem a képzeletemet, nekem nincs olyan. Magának van.Így aztán létrejött a szimpózium.”