Sörrel a kezemben kitartóbban álldogálok

Kitanítottam, hogyan viselkedjen, ha az Árpádba érünk, hogysemmiképp ne kérjen Unicumot, mert azt új vendég nem kaphat,kérjen csak egy gönci barackot meg egy sört, igya meg a pultnála pálinkát, s csak azután üljön a bárszékre, de még mielőtt a sörébőlinna, mondjon magáról valami kedveset csak úgy, maga elé. Nemfirtatta, miért ilyen bonyolult az ügy, de elkerekedett a szeme. Aztazért hozzátette, hogy nemigen szereti a sört, de azért meg bírjainni. Mondtam, hogy jó, de ezt ott ne hangoztassa. Lassan odais értünk, a környező utcákból már kezdtek megindulni a törzstagok,hogy elfoglalják megszokott asztalaikat. Mi is beértünk, Leómindent úgy csinált, ahogy mondtam. Kért egy barackot meg egysört, a barackot lehúzta, böfögött egyet, mint egy őstehetség, majdleült, és azt mondta, csak úgy maga elé, kurva jól hegesztek, majdmegitta a sört is egy hajtásra, aztán megkérdezte a tátott szájjal figyelőPetejkát, mit tudna ajánlani, ezután mit igyon. Mondanomsem kell, Petejka azonnal beleszeretett Leóba, mikor megmondtamneki, hogy a fiúnak szerelmi bánata van, jöttek az ingyen körök.Petejka mindig is érzékeny volt a szerelmi bánatra. Végül Leóa pultra borulva elaludt, ott aludt másnap reggelig, szóval rohadtulelkéshetett a munkából.