Se hiszti, se nyafogás

Azonnal felugrasz, ha a kisbabád egyet nyikkan az éjszaka közepén, felkapod és megeteted? Majd órákig járkálsz vele, hogy visszaaltasd? Vagy várakozol egy kicsit, hátha magától is rájön az „alvás ízére”? Pamela Druckerman amerikai újságíró Párizsban várja első gyermekét, és a kilenc hónap alatt – meg persze utána is – ráébred, mennyire különbözik az angolszász és a francia kultúra viszonya a gyerekekhez. Sőt nemcsak a gyerekekhez, a várandóssághoz és a családhoz is. Hogyan csinálják a franciák?Szülőtársakkal, pszichológusokkal, bölcsődei gondozókkal és óvónőkkel beszélget, hogy megértse a könnyed francia gyereknevelés, a pihentető, átaludt éjszakák és a válogatást nem ismerő, egészséges etetés titkát. Beszélgetései és néha vicces, néha keserves személyes tapasztalatai hatására maga is a gyereket királyként tisztelő, neki mindent alárendelő angolszász helyett a francia módszer hívéül szegődik. Belátja, hogy mindenki jobban jár azzal, ha nem a világot akarja a gyerekéhez igazítani, hanem a gyereket próbálja a világ részévé tenni. Eközben, immár háromgyerekes anyukaként egyre sikeresebben irányítja a családját, és észrevétlenül maga is a francia szülői közösség elfogadott tagjává válik.