Rockszínpadi éveim

A múlt század hatvanas éveiben, serdülőkoromban kezdődött beat korszak, a pop- és rockzene gyermekkoromban még nem létezett. Felnőtté cseperedésemmel egy időben bukkant fel, fejlődött, és fejlődik ma is. Hogy ennek részese és tanúja is lehettem, többet érdemel holmi sztorizásnál. Különösen érdekes volt a műfajjal és a rajongó, zajongó közönséggel foglalkozó újságcikkeket, elemzéseket újra olvasni, ; ezekben kezdetben csak a bizonytalanság volt biztos: kell-e ez nekünk itt, a zavartalanul fejlődő szocializmus országában? Kell-e az egypárt rendszerű hatalomnak? Engedjék, vagy tiltsák? Hónapokon át próbáltam a gondolataimat rendbe szedni, az eseményeket időrendbe rakni, de a barátom mindvégig arra biztatott, : ?Ne spekulálj, mondd, ami eszedbe jut. Mesélj kedvedre. Majd egyberázzuk, mint bográcsban a gulyást. Attól ízletes. Kedves olvasóim, a gulyás elkészült. Tálalom. Makrai Palit persze előbb ismertem, mint ő engem. A JézusKrisztus Júdásaként fényesen bizonyította, hogy nemcsak kiválózenész, énekes, hanem nagyszerű színészi talentummal is rendelkezik.Hosszú lenne felsorolni közös dolgainkat, őszintén szólvafiaskóra nem is emlékszem. Arra viszont annál inkább, amikor2006 nyarán, A Napba öltözött leány csíksomlyói bemutatójánakvégén, a szakadó esőben is tomboló siker közepette, százezeremberrel a hátunk mögött megöleltük egymást, és jól kisírtukmagunkat egymás vállán. A helyszín, a téma, a körülmények smindaz a sok-sok nehézség, amivel szembe kellett néznünk, elképesztőérzelmeket váltott ki belőlünk. Egyszerű munkára nemis emlékszem. A Jóisten nekünk mindig a nehezebb utat jelölteki. Gyönyörű margitszigeti rockoperák és musicalek, köztük afelejthetetlen A Megfeszített, államiságunk ezredik évfordulóján,a rendszerváltás Népstadion-beli István, a királya nyolcvanezerember előtt, a határon túli előadások sora, legutóbb pedig 2016-ban és 2018-ban az Itt élned, halnod kell… Koltay Gábor filmrendező