Quo vadis hungaria?

“Nem titkolom, hogy szerintem új, átfogó külpolitikai stratégiára van szükség. Ennek az a legfőbb célja, hogy helyreállítsa hazánk egyértelmű nyugati orientációját, konstruktív, együttműködő és kiszámítható magatartást tanúsítva növelje az ország nemzetközi tekintélyét, súlyát, és ezen keresztül erősítse hazánk nemzetközi érdekérvényesítő képességét, járuljon hozzá biztonságunk növeléséhez, gazdaságunk nemzetközi sikerességéhez és az ország felemelkedéséhez….Ennek a stratégiának egy nyílt, átlátható vitafolyamatban kell megszületnie, amiben fel kell ajánlani a részvételt minden érdekelt félnek: politikai pártoknak, civil szervezeteknek, think tankeknek, akadémiai szakértőknek, elemzőknek, külpolitikai újságíróknak. A teljes konszenzus alighanem illúzió és nem is cél, de az igen, hogy legalább a fő célkitűzések tekintetében legyen széleskörű egyetértés. Bizonyos szempontból a jelenlegi helyzet analóg a rendszerváltás körülivel: radikálisan kell újraprogramozni az ország külpolitikáját, ezért a stratégia fő vonalainak nem csupán egy ciklusra kell szólnia és nem is csupán egy vagy néhány párt programját és törekvéseit kell tükröznie, hanem a jelenleginél sokkal szélesebb egyetértésen kell alapulnia.”Szent-Iványi István (Kecskemét, 1958.) a rendszerváltást megelőzően a demokratikus ellenzék tagja, liberális politikus, a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója és a párt ügyvivője, majd az Országos Tanácsának elnöke. 1990 és 2004 között országgyűlési képviselő. 1994 és 1997 között a Külügyminisztérium politikai államtitkára, 1997 és 2002 között a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, 2002 és 2004 között a Magyar Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának elnöke, majd 2004 és 2009 között az SZDSZ európai parlamenti képviselője volt. Az Európai Parlamentben a Külügyi és a Költségvetési Bizottság tagja, valamint a Koreai-félsziget Delegációjának alelnöke, első sorban kül- és biztonságpolitikai kérdésekkel ill. emberi jogi és kisebbségi ügyekkel foglalkozott