Pásztázó üzenőfüzér

A gazdag gyűjtemény figyelmet felkeltő olvasmányokat kínál. Nem hiányoznak az iskolai tapasztalatok, az iskolán kívüli életérzések, az „élet iskolájában” is járhatunk. A vizsgálódás alapja a társadalomkultúra. Előkerül a társadalmi érintkezés: a mindennapi magatartások, a média hatásai, az ember értékválasztásai, az egyén és a közösség viszonya, az írott és az íratlan szabályok, a „törvények szelleme”, a törvényesség elismerése, vagy felülírása. A több műfajú írásokra jellemző, hogy a Szerző beleássa magát a témába, hozzáolvas, újat tanul, kinyitja a témakört, több diszciplínát fog át. Fogalmi-elméleti vonalon forrásokat tár fel, összefüggéseket keres, a hozzáfűzött kommentárok így lesznek hitelesek. Így születik a könyvismertetés is. „Szokványosnak egyáltalán nem mondható esszérecenzió, a már-már védjegyévé váló franciás szellemességgel és eleganciával – léptéket és mértéket ad a létezésre is” – összegezte Ködöböcz Gábor. A Szerző hálás szavakkal idézi meg a pályáját meghatározó egykori mestereinek emlékét. Rendszeresen foglalkozik magyar alkotók munkáival, legyen író, költő, irodalomtörténész, nyelvész, filozófiatörténész, matematikus, jogtudós. De korunk aktuális hírességei, mint Yuval Noah Harari vagy Ben Shapiro sem kerüli el figyelmét. A magyar és a francia irodalom kölcsönhatásaival, művészi fordítások nyomán felmutatja: Európának van még költői arca. Árnyalt megközelítésre törekszik, így van, amikor Rousseau, Voltaire, Sartre alakjáról van szó. Jóakarat, mértéktartó, nemes eszményeket követő attitűd tárul fel írásaiból, mintegy hirdetésül: „magyarként európai, európaiként magyar”. A kaotikus világban értékbontást, magatartásbomlást észlel. Keresi az okokat és a tanulságokat. Hogy legalább saját maga tisztábban lásson. Legalábbis eltűnődhessen azon, amit lát, amit érzékel. Közeli múltunk vonul el előttünk. A Szerző nem történész, nem irodalomtörténész, nem kötelezi a szakmai kánon. Nyitott tanáremberként, egyéni látásmódjával közelít és ábrázol. Így lehetősé