Paprika a kávéban

Paprika a kávéban! – a Monarchia korabeli béke-évtizedek fénykorában Bécsben és Budapesten – nemritkán ugyanazokkal a szereplőkkel. A kávéház társadalmi főrum szerepének kialakulása, karrier-építő jelentősége, a zsurnalisztika és az irodalom kapcsolatainak létrejötte, írói tevékenység, mint „kézműipar” kialakulása, a kávéház, mint irodalmi műhely. Művészeti és irodalmi irányzatok szerepe, az egyszer fent, egyszer lent világszemlélet, a két világháború közötti illúzióvesztés, romantikus-impresszionista nosztalgia, hangulatképek a századforduló atmoszférájának kettőségéről: egyrészt nyitás a nagyvilágra, másrészt szellemi világvége hangulat. Hogy csapódik le mindez kölcsönhatásban a kávéházi kultúra és az irodalom kettősségében? Líra, novella, kabaré, színészet, szerepdarabok létrejötte, mindebben a zsidó elit nem elhanyagolható szerepe és a nemzetközi sztárok vendégjátéka. A kávéház és a szkeccs-irodalom, színházi ágensek és színész-menedzserek születése. Kávéházi-és kabaréirodalom, varieték és revű színházak kialakulása, a konferanszié megjelenése. Politikai kabaré, mint a társadalomkritika színhelye. Hogy nyomta rá bélyegét az irodalomra a kávéház, és hogy segítette a kávéház az irodalmat? Hogy függött össze a „kávé és a tinta”, amiben Molnár Ferenc és nagy magyar klasszikus kortársai jelentős szerepet játszottak.Szórakoztató szkeccs-jelenetek és anekdoták, melyek a századvég hangulatának korrajzát, szereplőinek jellemrajzát adják. Egymásutániságuk a korabeli kispolgárság, a férfi-nő kapcsolatok, a pénzéhség, a korrupció, felületesség és könnyelműség és más esendő emberi gyengeségek karikizálására szolgálnak. Az olvasó úgy érezheti, hogy egy színházi, vagy kávéházi előadásba csöppen, melynek irodalmi részleteit egy láthatatlan konferanszié fűzi össze, kommentálja.A kiválasztott osztrák „kávéházi” írók ezúttal nem csak a bécsi kávéházakról, kávéféleségekről mesélnek, de sokkal inkább a korabeli bécsi polgár lélekrajzát, a Monarchia végének hangulatát adják vissza. Lélekrajz és korrajz, ezzel együtt nyomós okok, melyekkel a bécsi polgári kávéházak természetes túlélése, legalábbis továbbélése magyarázható. Ahogy Ferenc József császár sem „ússza meg szárazon”, arra is kapunk példát, hogy látták ők a Monarchia itteni felét.Szórakoztató, gazdag olvasmány, nem csak egy csésze jó kávé mellé!