No de alizka! ... - kép-mesék a magyar film történetéből

Fotós-filmes családba születtem Budapesten, 1940-ben. A fotós édesapám, Inkey Tibor volt. Filmesből több is volt: nagybátyám, Szőts István filmrendező és nagynéném, Szellay Alice filmszínésznő. Szinte természetes, hogy nekem fotóssá kellett lennem. Édesapám révén a Fényszövbe kerültem tanulónak, majd utána – az említettek támogatásával – a Filmgyárba. Igazi filmes tanítómesteremnek Illés Györgyöt nevezném, de nagyon szerettem Sára Sándorral és Szécsényi Ferenccel is dolgozni. A Filmgyárban munkaköröm alapján elsősorban jelenetfotózást kellett végeznem, de a nagy színésznőkkel és színészekkel kialakult szinte baráti kapcsolatomnak köszönhetően beleszerettem a portréfotografálásba. Szerencsém volt abban is, hogy a sajtó részéről a színészportrékra nagy igény mutatkozott (Film-Színház-Muzsika, Filmvilág stb.). Több évtizedes filmgyári munkám során 53 játékfilm, és 50 televíziós film standfotóit készítettem a színészportrékon kívül. Nyugdíjba menetelem után kedvem támadt az írásra.Első könyvemben a gyermekkor és egy kisváros hangulatát próbáltam visszaadni. Alsógödi Amarcord volt a címe. Újabb könyvemben filmgyári életemre gondolok vissza. Egy érdekes világ érdekes embereiről szól. Számos fotó és történet segítségével próbálom megmutatni a filmkészítés nehézségeit és gyönyörű pillanatait.Inkey AliceBalázs Béla-díjas fotográfus