Nálunk a temetőben

A Nálunk a temetőben című regény 14 éves narrátora, Duchoslav, Dušan Mitana alteregója, akit rendkívül mély kötelék fűz nagyapjához, Eliášhoz, a szovjet fogságban sámánná lett sírásóhoz és a sírokhoz kapcsolódó mesék kifogyhatatlan elbeszélőjéhez. Az egész sírásó család morbid humora, csípős és falusi nyelvezeten szóló hitvitáik a be-betérő pappal, lelkésszel, párttitkárral az egész könyv hangvételére jellemzők, s persze nem maradhatnak el a Mitana-fanok által oly kedvelt abszurd fordulatok sem.Például egy távirat Duško javítóintézetben nevelődött unokanővérének, Alžbetának az érkezését jelzi. Duško és apja, a Sírásó kerek öt éven át várják minden pénteken a peronon, de nem jön. Végül egyszer csak kinő a földből, és kijelenti, hogy öt éve bocsátották el, de túlment. Ennyi.Itt veszi kezdetét a végtelen presztízsharc és plátói vonzalom az unokatestvérek között, Duško számára az első szenvedély, melynek izgalmát tragikus háttértörténetek fokozzák. A morbiditás e felső oktávja mellett ott az alsó is: ha a sírásó családnak éppen felkopik az álla, anyuka azért imádkozik hosszasan az Úrhoz, könyörüljön már meg egy szerencsétlen emberen s vegye magához. Micsoda fellélegzés egy ilyen család számára, ha végre megszólal a lélekharang!A mű külön pikantériája számunkra, hogy a sírásó család legközelebbi barátját, egyben a regény kulcsszereplőjét, a koporsókat faragó Fidibust a Magyar névvel illetik, a magyar aranycsapat iránti olthatatlan rajongása miatt."Nem értettem, nem fért a fejembe, hogy temetőnk miért nem lehet a falu közepén, az élet középpontjában, ha egyszer ott lehet az iskola, a hentesüzlet, a csemegebolt, a zöldséges, a vegyeskereskedés, a fodrászat, a tanács, a mozi és hasonlók – az örökkévalóság szempontjából csupa efemer intézmény. Ám legyen! Minket nem zavar, hisz mindig introvertált, elmélyült emberek voltunk, mesterségünkben törvényszerű a filozofálásra való hajlam – mondja nagyapa. És én adok nagyapa szavára. Mind a mai napig."DUŠAN MITANA (1946) szlovák író,