Magyar, irodalom

E kötet esszéi, Babitstól Oraveczig, Krúdytól Ottlikig ívelő elemzései szerzőjük számára nem azért fontosak, hogy általuk tudósi tényanyagot közöljön, hogy szellemét csillogtatva koncepciókat vázoljon és kizárólagosságra törjön. Nem tanítani akar – ráébreszteni. Hisz a remekművek némák maradnak, mi meg süketek, ha nem ismerünk rá a bennük foglalt életélményekre, az élettapasztalatok tanúságtételére.Cseke Ákos zavarbaejtően sok kérdést tesz fel olvasmányélményeiről – szakítva az irodalomtudomány gyakran leegyszerűsítő diskurzusával, nemegyszer babonáival, öröklődő félreértéseivel. Arra serkent, hagyjunk fel a biztonságos és kényelmes olvasási stratégiánkkal, s ne a művek köré szőtt közhelyek körül forogjunk, hanem lépjünk saját olvasói önvizsgálatunk útjára.(Az esszék Babits-, Krúdy-, Füst M.-, József A.-, Radnóti-, Ottlik-, Vasadi-, Tandori- és Oravecz-művekhez közelítenek.)Cseke Ákos filozófus (1976) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Korábbi kötetei a Kortárs Kiadónál: Mennyi boldogságot bír el az ember? (2014), Nem halhatsz meg (2018)