Könyörgés a megtalált istenhez

Turbók Gyula verseiben egy szomorú, csalódásokat megtapasztalt, eredetileg nagy reményekkelfellépő, de mindinkább személyes és történelmi megpróbáltatásokkal viaskodó ember vallomásai törnek felszínre. Ezek a versek egy sokat próbált nemzedék fájdalmairól vallanak, a művészi sorsban keresve a fájdalmak feloldásának lehetőségét. A költészet, mint oly sok esetben, ezúttal is orvosságot, gyógyulást jelent: a helytállás erőforrását és zálogát. Valójában erre utalnak a költő fiának, Turbók Attilának a kötetben olvasható versei is. Sok évtizedes tradíció mindez: amitőla történelem, a társadalom megfosztja az emberi személyiséget, azt a művészetnek, a versnek kell visszaadnia. Ezt mutatja a fiatalon eltávozott Turbók Gyula költői munkássága és annak termése is.