Könny és kacaj - egy buffó basszus negyven éve

A buffó basszus mint hangfaj és mint operai szerepkör a műfaj kissé mostohán kezelt, s nem is nagyon vizsgált területe. Mivel magánénekesi pályám zömét a vígoperai szerepek töltötték – töltik – ki, úgy éreztem, hogy egy kicsit mélyebbről, belülről látom ezt a néha keserves, mégis érdekes, sőt boldog hivatást. A vígoperák kialakulása, a commedia dell’arte befolyása az opera comicára indítják vizsgálódásomat. Az első intermezzóktól a huszadik századig kísérem végig a műfajt s a szerepkört, leginkább saját tapasztalataim, előadásaim válogatásából. A típusok, melyek specifikusan jellemzik a komikus alakokat szintén e munka részei. A buffó basszus szerepkör más-más előadói stílusai, trendjei is érdekes nézőpontot kínáltak. A hangi adottságok, készségek, a tanulás folyamatai, énektechnikai problémái, megoldásai, színészi megfogalmazásai, mind témát nyújtottak könyvemhez. Mindazonáltal próbáltam közérthetően fogalmazni és mindent a szubjektív látásmódom, élményeim szerint leírni.A második részt előadói pályám édes, keserű, vidám, tragikus, komikus, néha vicces jeleneteiből gyúrtam.Lássuk hát a könnyező-kacagó bohócot!