Költő és kritikusa a századvégen - kárpáti kamil és rajnai lászló levelezése

Az egyetemes és magyar sorskérdéseket vizsgáló szerző Babits nyomán sohasem felejti, hogy az igazság tüzének életben tartásáért főként az írástudók felelősek. Megszólalásai éthoszát az örök emberi eszményekre tekintő közösségi elkötelezettség, a nemzeti horizonton szemlélődés, a sorsvállaló-sorsvigyázó attitűd határozza meg. Felemás idill című kötetének tematikai gazdagságát is ez a szilárd értékrenden nyugvó morálfilozófiai megalapozottság teszi koherenssé. Az elbeszéléseket és esszénovellákat tartalmazó kötet korunk jelenségeinek, eseményeinek ambivalenciáját tárják elénk; a nemzeti és emberi sors kérdések, az önazonosság, a nyelv mint identitásunk alapköve, a létezés viszonyrendszere az író számára mind igen fontosak. A szövegformálásban, az allegorikus szerkesztésben a szépíró és a filozófus találkozik. Az író az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és a nyugati, diaszpórabeli magyarok értékteremtő küzdelmeinek egész spektrumát bontakoztatja ki a magyar sors történelmi és lelki fordulatainak, traumáinak, tapasztalatainak közegébe helyezve. „Össznemzetben érző és gondolkodó emberként a nemzetszolgálat és az erkölcsi felelősség, az elköteleződés kérdése nálam hangsúlyos szerepet kap” – vallja.