Kaleidoszkóp - egy erdélyi nemes hölgy emlékei

Az apám huszártiszt volt, a regimentje Kolozsváron tartózkodott és a huszárokat nagyon kedvelték az ottani társaságban. A fiatal lányok örültek, hogy jöttek a huszárok, mert az élet nagyon unalmas volt egyébként. Kezdődtek a bálok, ahová a huszárok, a tisztek meg voltak hívva. Az apám egy ilyen bálon a Bethlen palotában, látott egy képet anyámról, és akkor elhatározta, hogy „ez a hölgy az enyém lesz”. Aztán találkoztak, mami akkor Paula nénivel lakott a palotában, mert a szülei már addigra elmenekültek Bajoroszágba. Tehát jött az apám, és elkezdett udvarolni, cigányzenészeket is hozott, és egy idő után azt mondta az anyámnak, hogy megöli magát, ha az anyám nem lesz a felesége. A maminak tetszett az apám, és biztos vagyok abban, hogy szerelmes volt belé. Az anyám szülei nem voltak ott, ő még egyetemista volt, a férfiak pedig a háborúban voltak. Úgy gondolom, hogy az egyedüllét miatt is igent mondhatott az apámnak, amikor megkérte a kezét. Összeházasodtak, egy rövid ideig Nagycenken laktak, a kastélyban. Amikor jöttek az oroszok, mami már várandós volt velem. Az apám, aki tudta, hogyan viselkednek az oroszok, ekkor elvitte az anyámat a szüleihez, akik Bajorországba menekültek korábban, 1943-ban. Apám két fronton is volt már előtte, nagyon bátor volt, civil ruhában vitte ki az anyámat 1945 márciusában. Németországban mindenki kérlelte őt, hogy maradjon ott, mert vége a háborúnak, de az apám azt mondta, hogy vissza kell mennie a katonáihoz. A visszafele úton elfogták az oroszok. Huszonhét éves volt ekkor. Kilenc évig börtönben volt ezután, hat évig Szibériában és három évig Kazincbarcikán... Elképesztő családtörténet Erdélytől Bécsen át Londonig és megannyi más városig vagy kastélyig, majd kalandosan vissza Magyarországra, Fótra. Gróf Károlyi Lászlóné páratlan élettörténete filmszerűen pereg előttünk, megelevenednek a korabeli Erdély báljai, az arisztokraták estélyei, az ismert családok kulisszatitkai. És a háború pusztításai, a menekülés kataklizmái, a kommunista hat