Jozefinizmus tündérországban

„Az erdélyi XVIII. századi kritikai nemzetiségi statisztikaegyelőre még elvégzetlen feladat, amit jelentéktelen összefoglalásoknem pótolhatnak” – írta még 1946-ban az ’56-os forradalombanorvul meggyilkolt I. Tóth Zoltán. A jelen munkaebből a feladatból próbál valamit elvégezni, és alighanem azerdélyi történeti demográfi a egyik legjelentősebb vállalkozása.Harminc, eddig ismeretlen, félreismert vagy rosszulkiadott felekezeti és népösszeírás, valamint az 1785-ös népszámlálásközségsoros anyagát foglalja magába. Így, háromidőmetszetben: 1764-ből, 1785-ből és 1850-ből immárösszehasonlítható felekezeti és nemzetiségi adatok állnakrendelkezésünkre. Az 1850-es évektől napjainkig a népszámlálásokközségsoros adatait korábban Varga E. Árpádösszehasonlítható módon öt nagy kötetben közzétette. Deamíg korábban közölt forrásokból lehetett dolgozni, mostévekig tartó levéltári feltáró munkára volt szükség és azanyagot is át kellett csoportosítani, a határőrvidéki népességetpedig becsülni kellett, mivel erről csak összesítő számokatismerünk. A tanulmány rendet teremt az eddigi káosz,félreértés, félremagyarázás és hazugságok világában és egybenúj fényt vet a felvilágosult abszolutizmus erdélyi világára.A munka nem hízeleg a historiográfi ai legendákban élő olvasónak, viszontne felejtsük, amit a XX. század legnagyobb történésze Fernand Braudel mondott:„Jobb, ha mi mondjuk meg az igazat, mint a szomszéd.” Itt és most pedig az érvényes,amit 1939. február 12-én Márton Áron püspökké szentelése alkalmával akolozsvári Szent Mihály templomban mondott: „Vallom és hirdetem, hogy vannakolyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. AhogyErdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak,éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek éshat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje,amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és