Ideológiák horizontváltása

Olvasói eszmélkedésem egyik alaptapasztalata volt az irodalomértést is meghatározó XX. és XXI. századi ideológiák puccszerű horizontváltása. Az a sajátos folyamat, amely az esztétikai tárgyat elvileg visszahelyezte jogaiba, s kikapcsolta a koncepciózus tudatformálás jármából, ám a gyakorlatban az olvasás és a szellemi érintkezés kultúrájának vészes torzulásához, devalválódásához, s a mediális klímaváltozással megtámogatva egy ijesztően széles körű fogyasztói konzumidiotizmushoz vezetett. Egyszerre politikai-ideológiai és piaci-gazdasági fordulatról van tehát szó – amely nem csupán a szépirodalom, de az irodalomtudomány funkcióváltozását is törvényszerűen magával hozta. A kutató feladata természetesen nem a felelősök fölkutatásában és néven nevezésében áll; a folyamat lényegének megértése a cél. Az elmúlt évek könyvsikerei és bölcsészkari vitái ráadásul megfellebbezhetetlen tanújelét adták: eljött az idő, hogy elővegyük a huszadik század második felének „politikailag fertőzött” irodalmát, s végre megkezdődjék az az esztétikai-poétikai szempontú szelekció, valamint az a történeti-filológiai igényű értelmezési folyamat, amely nélkülözhetetlen nemcsak a magyar irodalom egészséges emlékezetéhez, de a magunk helyes önértelmezéséhez is.Soltész Márton PhD (Budapest, 1987) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, kézirattáros. Eddig megjelent kötetei: Felhasznált irodalom (tanulmányok, 2012), Működés (tanulmányok, 2013), Csalog Zsolt (monográfia, 2015), Király István: Napló 1956–1989 (s. a. r., szerk., jegyz., bev., 2017).