Holdvilág - napvilág

„Ebben a könyvben mindenekelőtt azt igyekszem megmutatni, hogy nincs olyan gonoszság, ami eredetileg ne jónak indult volna – még ha ezt az eredetet néha nagyon nehéz is megtalálni. Nem harcolni kell a gonosszal, hanem meg kell változtatni, vissza kell változtatni azzá a jóvá, amiből eredetileg származik. Első lépésként önmagunkban. Ez bizonyos értelemben megfelel a ťhasonlót hasonlóvalŤ gyógyítási elvének.”Kötetünkben a holdvilág a hűvös, színtelen tudományos gondolkodásmódot, a napvilág pedig a gondolatok eredeti forrásának színgazdagságát, melegségét és fényét jelképezi. Külön figyelmet érdemel e tekintetben a digitális technika és a mesterséges intelligencia, mivel a műszaki innováció területén gyakran eltorzult formában jelenik meg mindaz, aminek valójában a szellemi fejlődést kellene szolgálnia.Mennyiben különbözik egymástól az emberi gondolkodás és egy számítógépes program? Hogyan jön létre egy algoritmus, és hogyan keletkezik a tudat? Szerzőnk meggyőződése, hogy ezekre a kérdésekre csak úgy kaphatunk választ, ha saját gondolati tevékenységünket kontempláció során tapasztaljuk meg. A belső megtérés nélkül a világot nem lehet többé megmenteni, sem a természetet, sem az embert.A szerző gondolatmenetét nem csak Rudolf Steiner és Georg Kühlewind segítségével támasztja alá, hanem Tolsztoj, Tolkien és más írók szavaival is.A könyv napjaink egyre növekvő digitális terhelésével szemben elmélyült útkeresésre hív, amelynek belső végigjárása egyben egy átalakulás kezdetét is jelenti.Az ember kivonult a mennyországból is és a természetből is. Tagadja a mennyország létét, a természetet pedig feldúlja és felégeti, és közben fogalma sincs róla, hogy mit tesz. Aggódik talán egy ökológiai katasztrófa miatt, ami számára is fenyegető lehet, de nem is sejti, hogy ezzel az ember egész küldetése is meghiúsulna. A Gyűrűk Urában Tolkien elmondja, hogy az igazi veszély nem az, hogy a gonosz elpusztít bennünket, hanem hogy hasonlóvá tesz magához. A belső megtérés nélkül a világot nem lehet többé megmenteni, se a természetet, se az embert. A világ leég – mint a „szent város”, Moszkva, Tolsztoj regényében miután a moszkvaiak elhagyták, és idegenek foglalták el:„Bármilyen csábító volt is a franciáknak Rasztopcsin vadságát okolniok, az oroszoknak meg a gonosztevő Bonapartét okolniok, vagy később hősi fáklyát adni a maguk népe kezébe, okvetlenül látnunk kell, a tűzvésznek nem lehetett ilyen közvetlen oka, mert Moszkvának le kellett égnie, mint ahogy le kell égnie minden falunak, gyárnak, minden háznak, ahonnan eltávozik a gazda, és ahová idegen embereket bocsátanak be, azok meg kását főznek maguknak, és garázdálkodnak ott. Moszkvát a lakosai gyújtották fel – ez igaz; de nem azok a lakosai, akik ott maradtak, hanem azok, akik eltávoztak.”