Hepehupák - a szocializmus diszkrét bája

A szocializmus diszkrét bája címet is viselhetné ez a könyv, de a hepehupák legalább ilyen találó, sokatmondó, így e fenti mondat alcímmé avanzsálódott. Kovári György elsőkötetes szerző esetében nyomatékkal érvényes a mondás, „Jobb későn, mint soha!"Bizony-bizony, mert az örökifjú nyitó publikációjára majd nyolcvan évet kellett várni, de nem hiába, megérte! „Gyuri, te kedvesen írsz!" – mondta egy jóbarát, és való igaz Kovári György írásaiból árad az élet az emberek szeretete, a néha keserű tanulságok levonása után is mindig pozitív a mérleg, hogy a vidám, kacagtató, néha röhögésre ingerlő fordulatokról ne is beszéljek! Sorait olvasva, olyan klasszikus filmjelentek elevenedetek meg a szemem előtt, mint a Valahol Európában kölyökcsapatának kalandjai, vagy a Te rongyos élet, illetve az Eldorádó c.-film '56-os képsorai, de ennek kapcsán említhetném az 56 csepp vér című filmet is. Feltűnnek vészjósló figurák is, akik olyanok, mint ha a Tanú szereplői szöktek volna meg egy kis időre vendégszerepelni hozzánk.Idősebbeknek nosztalgiázásra, a fiatalabb generációk tagjainak pedig okulásra ajánlom e kötetet, mely 1944-től a 90-es évekig kalauzolja el az olvasót.Egy jó történet többet ér a világ összes pénzénél, mert ha nem írják meg, örökre elvész, olvastam valahol, valamikor. Történetekben volt részem bőven, mindig szerettem volna megírni őket, különösen azóta, hogy az életem részévé lettek a találmányok, a feltalálók, köztük furcsák, bizarrak, barátoknak mesélve vidámságot is fakasztók. Több éven át dolgoztam a találmányi hivatalban, gyűjtögettem az ilyen ügyeket, a szinte mindig állati vizeletet is javasló hajmeresztő-hajnövesztő szerektől, a kőműves által feltalált, lezuhanni nem tudó repülőgépen át a fiúgyerek-nemzés tuti módszeréig. De nem maradhatott ki, a kollégámat íróasztal körül baltával megkergető fantaszta története sem, akit vérig sértett, hogy nem hittük el, hogy ő az Isten... És tovább dédelgettem-mesélgettem azokat a történeteket is, melyekkel később találkozta