Hegymagasság, tengermély

„mindig mintegy képzeletbeli körívet, megszerkesztve húztam magam köré a verset. Az idő elteltével egyre nagyobb ívet, nagyobb tartományt. Hiszen, miközben él, alkot, az ember saját maga magát méri, a líra körzőjével. A belső líra tájait.” Jelen, hatodik verseskötet az eltelt három év verseiből válogat (2019-2022). Egyfajta szerelmi szinopszis, amelynek papírra vetett vezérmotívuma a magyarázat és magyarázkodás nélküli érték és szépség, harmónia neoklasszikus poétikai megmutattatása. Ahogyan a korábbi versek is, hídverés a klasszikus formavilág és a kortárs ihletettség között, annak sajátosan egyéni egységét képviselik. Abszolút versnyelv, amely nem kortárs tükör, hanem inkább az évszázados magyar és egyetemes költészeti tradícióval elegyedik mai poétikai párbeszédbe. A versek jelentését többszörözve, ebből a kötetből is számos verset megzenésítettem. A dallam mindig az adott versre születik, azt bontja ki, sosem fordítva. A Diószegi Sounds kvartett formációban (2020-) előadva a magyar énekelt vers, a népzenei motívumok, a modern és alternatív popzene, valamint némi jazzes és improvizatív hangzásvilág kibontja a klasszikus stílusban írt versek ritmikai-poétikai motívumait.