Hattyúember és berberkirály

Horváth Putyi „Egy utolsó mohikán a nyolcvanas évek underground-jából, aki még tud és mer a régi módon élni és filmezni.” írták róla 2005-ben. Mire ő így válaszolt: „Akkor az ivás életforma volt. Mindenki ivott, a segédmunkástól a párttitkárig. Ittunk a munkahelyünkön és a szabad időnkben. Pótcselekvés volt, mert igazából nem nagyon csináltunk semmit. Magyarországon is jelentős hagyománya volt az italozásnak, és erre épült rá a szovjet módszer, aminek az lehetett a lényege, hogy inkább igyanak, addig se gondolkoznak.” Többek között erről az életformáról szól önéletrajzi regénye (amennyiben szabad annak tekinteni.) Hősei, akikkel együtt élte túl azokat az éveket, ma már világhíres emberek, írók, filmrendezők, lázadó festők és az ő „segédeik” - ki a szerző által megfejthető álnévbe burkolózva, ki pedig a saját nevén, mint Bódy Gábor, Pauer Gyula.