(h)arcélek

„Mire gondolt a költő?” Őszintén? Engem inkább az érdekel, mire gondol Ön, kedves Olvasó, amikor beleolvas ebbe a könyvbe. Érzi-e majd a sorok közti csendben, az utolsó pont után, hogy: Igen, én is így szeretem a gyermekem, nekem is így hiányoznak, akik már nincsenek, engem is így bánt, hogy ilyen, mert szerintem is ilyen a világ, s mégis, én is: „Majdani boldog, szép időkben bízom”.Mert a költő valójában erre gondolt: elvetni szavait értő lelkekben, hogy ott éljenek tovább…(Pécsi Ilona író, költő)