Gesta hungarorum

Az Előbeszéden kívül ötvenhét fejezetre tagolt - most a KELLO diákkönyvtár című sorozat részeként megjelenő - Gesta összefoglalja a 9. századi magyar történetet, majd a honfoglalás és a megtelepedés eseményeit beszéli el. Anonymus műve - műfaját tekintve - ún. regényes gesta, amelyben a szerző a régmúlt időket saját elképzelése alapján idézi fel. Nem hitelességre törekvő történetet ír, hanem - források híján - vagy azokkal nem törődve, kiszínezett irodalmi alkotást hoz létre.*** Anonymus felhasznált számos nyugati forrást, de ezekkel liberálisan bánt. A "parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből" nem merített, bár hivatkozik rájuk. Annál inkább felhasználta a királyi udvarhoz és a kancelláriához közelálló főurak és főpapok családi hagyományait. A történeti személyneveket és birtokneveket egy mindenestül kitalált, számos csatajelenettel fűszerezett történetbe ágyazta. Kézai Simon műve az első szövegszerűen ismert teljes magyar történet; vélhetően 1282-1285 táján keletkezett. A IV. Lászlónak (1272-1291) ajánlott gesta "első könyve" a hunok történelméről szóló beszámoló, "második könyve" A magyarok cselekedeteit ismerteti saját koráig érően. Függeléke a jövevény nemesekről, illetve az udvarnokokról, szolgákról, jobbágyokról szóló társadalomtörténeti szempontból eminens jelentőségű forrás. Kézai Simon valószínűleg nem önálló művet alkotott, hanem a 11. századig visszanyúló ún. Krónikakompozíció 1272. évi változatát kivonatolta, ehhez illesztette a maga korának, a 13. század második felének társadalmi-történelmi tapasztalatait, az egész gesta leghitelesebb, legértékesebb részét. Műve mindazonáltal a hunokra nézve is értékes elbeszélés, noha e rész szerzősége mindmáig nem tisztázott (Kézai kézirata 1782 táján elveszett). Minden nagyobb könyvtárban elhelyezhető forráskiadvány.