Fegyencedzés 2. - börtönedzés haladóknak

Képzelj el egy helyet, ahol a férfiak úgy edzenek, mintha valóban a túlélés lenne a tét. Ahol a gyakorlatok célja nem a felpumpált izmok vagy az ócska trófeák megszerzése, hanem az irtózatos, állati erő, a nyers, funkcionális izomzat és a puszta, embertelen keménység. Ezen a helyen nem lehet új edzőfelszereléshez vagy csillogó kütyükhöz jutni, amelyek elvonnák a figyelmet a saját testsúllyal való edzés brutális szigoráról – a valaha ismert legősibb és leghatékonyabb edzésről. Nincs salátabár, légkondi vagy más luxus, csak az izzadság, a kínlódás és a küzdés. Egyedül vagy, nincs közönség és elismerés, csak az izmaid és az elméd ereje. Képzeld el, mi mindent tudnál tanulni egy ilyen környezetben a testedzésről, és arról, hogy te magad milyen vagy. Ez a hely nem csupán a képzelet szüleménye, hanem valóban létezik. Úgy hívják, hogy szövetségi büntetés-végrehajtási intézet – azaz börtön. Hogy miként használják a rabok a saját testsúlyukat a lehető legnagyobb erő és izomtömeg felépítéséhez, azt PAUL WADE már felfedte a Fegyencedzés első kötetében. „Látványos eredmény kevés eszközzel” – ez volt a Mesterhatos gyakorlatainak alapgondolata. A szerző a Fegyencedzés 2.-ben sem tér el ettől a vezérelvtől, ám továbblép, és a folytatásban a magasabb szintű erőgyakorlatokat sorakoztatja fel. A rendszer haladó szintű gyakorlatainak nem az a céljuk, hogy a Mesterhatos helyébe lépjenek, sokkal inkább abból nőnek ki. A valódi, egész testre kiterjedő fejlődés ugyanis csak a Fegyencedzésből megtanult – egész testet megdolgoztató – alapgyakorlatok következetes, fegyelmezett és progresszív ismétlésével érhető el. Csakhogy az edzésmódszereken kívül számos más tényezőtől függ, hogy valakiből rendkívüli sportoló válik-e. Wade megközelítésének újszerűségét az adja, hogy nem felejtkezik a test középpontjától távolabb eső, a testépítők által többnyire elhanyagolt, kisebb izmokról sem (mint az alkar, a nyak, a vádli és a ferde hasizmok), sőt hangsúlyozza ezek jelentőségét a nagy izomcsoportok erő