Eszme, halaknak - válogatott versek

„Béri Géza lázadó alkattal született („alkatilag visszaeső bűnöző vagyok” – írja Gyónás c. versében); s szinte haláláig „börtönben” élt. Bár valódi fegyházban „mindössze” három évet ült (1953-56, Vác), a cellafalakat maga körül sosem tudta áttörni. „Börtön immár a világ”, s benne ő örök „életfogytiglanos”. Halálát is mintha egy láthatatlan bíróság mérte volna rá: 1979 karácsonyán öngyilkos lett.” „A Babitscsal rokon intellektuális fegyelem, precizitás csak egy azon vonások közül, amiben Béri Géza klasszikusainkhoz mérhető és velük rokonítható. Verseit olvasva joggal juthat eszünkbe Ady szabad levegő utáni vággyal telt féktelensége (és önsors-rontása), vagy akár Nagy László szilajsága, nyersesége, József Attila befelé fordulása, s elmagányosodásának végletekig letisztuló hangja. A fanyar irónia épp úgy jellemző Béri költészetére, mint a szakadék felé menetelők tragédiájának megtestesítése; a teljes kitárulkozás és szókimondás épp úgy, mint a titokzatosság, rejtélyesség – a nagy lélegzetvételű költeményektől a miniatürizált, tű-éles, pillanatfelvételszerű helyzetképekig” – idézet Rózsássy Barbara utószavából.