Erzsébet királyné és bártfafürdő

A „magyarok királynéjaként“ ismert gyönyörűszép Erzsébet, az örökké nyughatatlan, Európa-szerte keresztül-kasul bolyongó uralkodóné a korabeli fiatal nők és leányok ezrei számára jelentette a divatikont, a követendő példaképet mind öltözködés, mind életmód terén. És bár nem engedelmeskedett a császári udvarnak, lázadó természetével feszegette saját arisztokrata határait, felháborítva ezzel a konzervatív Bécset, különc egyénisége felhívta magára az egyszerű emberek figyelmét. Legelőször is arra kellene választ keresnünk, milyen is volt Erzsébet valójában. Ki volt az igazi Erzsébet? A valódi arcát mutatta a külvilágnak és a korabeli sajtónak, vagy egy szerepet játszott csupán? Tudatosan építette imázsát az utókornak avagy szemtelenül őszintén élte mindennapjait? Ha leszámoljuk azon tényt, hogy rebellis, szabadelvű természetével Európa legkonzervatívabb uralkodócsaládjába házasodott be - amivel máris öngólt rúgott, még önmagában azon tény is felháborító az adott kor mentalitását, művelődés-és társadalomtörténetét nézve, ahogyan nőként viselkedett. Bordásfalak és gimnasztikai gyűrűk közt koplaltatta magát, miközben többórás erőltetett menetben zseníroztatta udvarhölgyeit napi szintű gyaloglásain, és álnéven utazgatott a nagyvilágban. Vajon tényleg csak ennyi lenne Erzsébet valódi énje, vagy ennél jóval több? Erzsébet valamennyi útját mindig nagy érdeklődés övezte, s bár őmaga nem szerette, de rendszeresen reflektorfénybe került mind a sajtó, mind a helyi lakosság kíváncsiskodása által. Hasonló szenzáció övezte Erzsébet 1895. évi bártfafürdői nyaralását is, minek hatására a gyógytelep egy csapásra a világfürdők közé küzdötte fel magát. Bártfafürdő a 19. században a legkedveltebb és leglátogatottabb szubalpin fekvésű fürdők egyike volt Magyarországon. Híres fürdővendégei között megtaláljuk Mária Kazimiera Sobieska lengyel királynét, III. Sobieski János feleségét; II. József osztrák császárt (1783); Mária Lujza osztrák főhercegnőt, I. Ferenc osztrák császár lányát és Napóleon második feleségét (1809); valamint I. Sándor orosz cárt (1821). Legnagyobb szenzációt azonban kétségkívül I. Ferenc József osztrák császár és magyar király felesége, Erzsébet (becenevén Sisi) aratta, aki 1895. július 1-től július 22-ig keresett gyógyulást az akkor már kimagasló hírnévnek örvendő felvidéki fürdőhelyen. A magyarok királynéjára e hatalmas fenyvesek zöld ölén pihenő kies fürdőhelyen ma sok minden emlékeztet. A kétnyelvű magyar-szlovák kötet szerzője Kerényi Éva, Szlovákiában élő magyar történész-muzeológus. A budapesti ELTE-n művelődéstörténetből szerzett doktori tudományos fokozatot. Kutatási területe a 19. századi magyar életmód- és művelődéstörténet, ill. a fürdőtörténelem. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének tagja. Több önálló művelődéstörténeti monográfia és múzeumi szakmai kiadvány-katalógus szerzője. 2017-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia MAB Külhoni Magyar Tudományosságért Díjat. Kerényi Éva jelenleg a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója. A könyv 2024 júniusában, többéves kutatómunka eredményeként a szerző saját grafikai tervezésében született, képekkel gazdagon illusztrálva. A KULTMINOR Kisebbségi Kulturális Alap anyagi támogatásával, magánkiadásban jelent meg Szlovákiában.