Erdély komája

„Vida István jeles tréfamester vala!” E szavakban örökítette meg emlékét kegyeletes szeretettel egykori krónikájában altorjai Apor Péter uram annak a derék tordai prókátornak, aki a tizenhetedik század második felében nem játszott ám csekély szerepet szűkebb hazájában. És nem ok nélkül kapta őkegyelme az „Erdély komája” becenevet sem! Mert ama kevesek közé tartozott, aki nemcsak szíves barátságot tartott a kortársaival, s minden hozzáfordulón segíteni igyekezett, hanem híres volt a jóízű tréfáiról i, amelyekkel olykor alaposan felültette a rászolgálókat. […] Pedig Vida István a legtevékenyebb erdélyi hazafiak közé tartozott. És különös érdeme, hogy míg a sokrétű feladatát becsülettel látta el, a feddhetetlen erkölcsével, simulékony modorával sokaknál jobban tudta megszerettetni magát. – Ezért is illő, hogy felidézze emlékét az utókor, mikor most visszatekintünk közel háromszáz évvel amaz igen viharos időre, midőn Erdély ingataggá vált fejedelmi székén a jó szándékú, de nagyon sok bajjal küzdő Apafi Mihály uram igyekezett tartani a rendet.