Emlékezések

Ney Ferenc (1814–1889) a magyar pedagógia kiemelkedő alakja és korának ismert pesti közszereplője, termékeny szín-mű- és regényíró, költő, publicista. Kéziratban fennmaradt Emlékezései a 19. század magyar, legnagyobb részt pesti közéletére, irodalmi életére nézve értékes forrás. Iskolái után főúri családoknál – köztük Martonvásáron a gróf Brunszvik családnál – nevelő. Miközben Bécsben és Pesten orvostanhallgató, megírja az első magyar nyelven publikált sci-fit. Újságíróként az 1840-es évek minden fontos egyesületében, társaságában szerepet vállal, a Nemzeti Színház több színművét bemutatja. Rossini-, Mozart-, Beethoven-operák szövegeinek első magyarra fordítója. Megválasztják a pesti Kisdedóvó-képző igazgatójának. 1848-ban a terézvárosi forradalmi légió hadnagya és városi képviselője. A szabadságharc leverése után az Újépület foglya, egészen addig, míg sikerrel megpályázza az akkor még német tanítási nyelvű pesti Főreáltanoda – a mai Eötvös József Gimnázium – magyartanári állását. A későbbiekben közel harminc évre az iskola igazgatója, magyar tannyelvűvé alakítója, olyan sikerrel, hogy „az ő vezetése alatt lett a nevezett intézet az ország határain túl ismert nagy minta-főreáltanodává”.*Ney Ferenc néhány szentenciája: – A haza valamennyi honpolgár összege. – Embert nevelni az emberiségnek, a társadalomnak, a hazának! Óh lehet-e ennél magasztosabb cél, remekebb feladat? – Én a’ nevelés dolgában felekezetiességet nem ismerek, ismerni nem akarok. ’S isten legyen irgalmas azon hon jövőjének, hol a’ felekezeti vakság még ezentúl is diadalt bitorland. – Csak a törvény lehet amaz acél öv, mely összetartja a rendet, békét s polgári üdvöt, s mely ha megtörik vagy szétszakad, bomlásnak indul minden. – Az önbecsülés a legfényesebb drágakő, melyet az ember az élet küzdelmei közt találhat.