Dosztojevszkij - a nagy inkvizítor legendája

Gogol egyik fantasztikus elbeszélésében egy öreg uzsorás a halála előtt elhív magához egy festőművészt, és ellentmondást nem tűrve kéri, hogy fesse meg a portréját. Már tart a munka, amikor a festő egyszer csak hevesen viszolyogni kezd attól, amit tesz, és valamiféle félelem is vegyül viszolygásába. Az uzsorás ugyanakkor kitartóan figyeli munkáját, s különös bánat és nyugtalanság tükröződik az arcán – ám felderül, amikor észreveszi, hogy legalább a szempár megfestése elkészült. A festő kissé távolabb lép a képtől, hogy szemügyre vehesse; de amint rápillant, térdei megremegnek: a megkezdett portrén élet lüktet a szemekben, igazi élet, amely az eredeti arcon már-már kihunyt, és valamiféle titkos varázslattal átáramlott ebbe a kópiába. A festő kezéből kiesik a paletta és az ecset, s ő elszörnyedve kimenekül a szobából. Néhány óra múlva az uzsorás meghal. A festő kolostorban fejezi be életét. Akaratlanul is valamiért eszünkbe jutott ez az elbeszélés, amikor elterveztük, hogy Dosztojevszkij híres legendájáról írunk.