Dekonstrukció és esztétika

Angyalosi Gergely irodalomtörténész, kritikus, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének professzora. A dekonstrukció és az esztétika viszonyával foglalkozó könyvében arra hívja fel a figyelmet: ha a dekonstrukció „esztétikájáról” beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy Derrida sohasem írt olyan értekezést, amelyben összefoglalta volna a szépről vagy a műalkotások mibenlétéről szóló nézeteit. Ezzel szemben számos könyvében, konferencia-előadásában, interjújában érintette az esztétika klasszikus kérdéseit. Ezekben a szövegekben sohasem frontálisan vagy tematikusan tárgyalja az esztétikai problémákat, hanem kerülő úton, eltérítve azokat a tradicionális gondolati ösvényekről, sokféle, egymástól különböző és disszemináló gesztusok révén, amelyekkel folyamatosan dekonstruálja az esztétika tradicionálisnak tekinthető kategóriáját. Az esztétika hagyományos fogalmának dekonstrukciójából azonban nem következik, hogy egységes és áttekinthető, valamint mindenki számára „alkalmazható” esztétikai szemlélet jön létre. A dekonstrukció Derrida szerint esemény. Nem „valaki” csinálja, hanem történik, ha az olvasó aktív részvételével is. Nem olyan technika vagy alkalmazás, amelyet el lehet sajátítani, majd más területeken felhasználni. A filozófus esztétikai tárgyú írásai közül a könyv elsősorban azokat emeli ki, amelyek az irodalmat érintik. Egy-egy fejezet erejéig azonban szükségképpen utalnia kell a vizuális művészetekre és az építészetre vonatkozó írásokra is, érzékeltetve, hogy mégis csak annak a szemléletmódnak a teljessége a tét, amelyet a 18. század közepe óta „esztétikának” nevezünk.