Bodrog vármegye településhálózatának rekonstrukciója a török defterek alapján

Fóti Miklós 1996–1997-ben szerzett török történelem és iranisztika szakos diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2003-tól az MTA Nyelvtudományi, majd Irodalomtudományi Intézetében, 2017-től a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében dolgozik. Pánya István 2011-ben szerzett földrajz szakos diplomát a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán, majd a Kecskeméti Katona József Múzeum tudományos munkatársa lett, ahol Bács-Kiskun megye és környezetének 11–17. századi történetét kutatja. A hódoltság déli felének kutatása, társadalma és településhálózata átalakulásának bemutatása régi adóssága történelemírásunknak. A korábbi történeti és földrajzi kutatásokban számos helyen megfogalmazódott, hogy a Duna–Tisza köze déli felén rendkívüli mértékben megfigyelhető a topográfiai bizonytalanság, a késő középkori és az újkori településhálózat közötti jelentős eltérés. E hiátust a köztes korszak, a 16–17. század forrásainak mélyreható vizsgálatával lehet megszüntetni. A szerzők arra tesznek kísérletet, hogy az egykori Bodrog vármegyét lefedő bajai és a zombori náhijék defterbejegyzéseit történeti földrajzi szempontból dolgozŹzák fel, összevetve azokat középkori forrásainkkal. A török összeírásokban található nagyszámú topográfiai adat segítségével válik rekonstruálhatóvá az elődeink által a falvak temetőjének nevezett térség településhálózata. E komplex, történeti földrajzi elemzés nemcsak a korabeli viszonyok felvázolását teszi lehetővé, hanem egyúttal kiegészíti az okleveles források miatt hézagosan ismert késő középkori településviszonyokra vonatkozó ismereteinket is.