Befogadás

A bencés szellemiség egyik kulcsszava a vendéglátás, a befogadás. Az Eckhart mesteri jelenléttel együtt az élet nagy misztériumainak egyike. Hogy mivégre vagyunk, és mivé leszünk, ha nem leszünk. Mi a mulandó? Az itt és most. Mi az örökkévaló? Az itt és most. A jó energiák, az elmélyült beszélgetések, hangos veszekedések, a menyasszonyi csipke kiválasztása, a gyermekek elfogadása a sorstól, napi zarándoklás a piacra, vacsoraünnepek, kalapot próbálni, pamutot, selymet, gyapjút tapogatni, a szerelmet keresni, azt a metaforát, megismerni a saját gyümölcseid, elmenni a lélekhártyafinom falig, átlépni mindig a határon, és visszajönni alázattal, tenni a dolgunkat, könnyűnek maradni, ha mégoly nehéz is. És mindeközben feleségnek lenni, és háziasszonynak, szeretőnek, szakácsnőnek, anyának, nőnek lenni, kívánatosnak, ügyesnek, gyorsnak, megértőnek, türelmesnek. És költőnek, Máriának és Magdolnának, az amazonok rokonának, Ariadnénak, Európénak, Penelopénak, az apácáknak és a kurtizánoknak, a willendorfi vénusznak, rokona Fridának és a Szűzanyának, a férfinak, akivel a szerelemben eggyéolvadsz, és nem elfeledni, nem feledni el soha, hogy nem ér semmit önmagában az ég, női mivoltunk, férfi mivoltunk, büszkeségünk és alázatunk, jószándékunk és minden igyekezetünk semmit sem ér, ha nem adjuk oda, ha nem osztjuk szét. A férfi templomot épít a világban, a nő felszenteli, terítőt tesz az oltárra, és önmagát. Az írás pedig beteljesedik. Minden írás beteljesedik. (Halmosi Sándor)