Beavatás

Már a tartalomjegyzéket böngészve is joggal vonja fel a szemöldökét a tisztelt olvasó. Alig értelmezhető szókapcsolatokra bukkan, mint „Főmesteri székfoglaló”, „Gondolatok a vakolásról” vagy „Örök nyugat”. Az is felvetődhet benne, hogy mit keres egymás közelében „Mithrász”, „Rosslyn”, a „Tulipománia” és a „Nagy éhínség”. Ám a magyarázat ott olvasható a könyvben. Egy magát szabadkőművesként megtalált ember vándorlásait, útkeresését követhetjük nyomon a szeretetet kereső gyermektől, a nyugtalan fiatalemberen át, a beavatott mesterig. Aki úgy próbál eligazodni világunkban, hogy közben meg is őrizze belső harmóniáját. A „Beavatás” ennek az útnak a legérdekesebb szakaszait jeleníti meg előttünk, miközben bepillantást enged egy sokszor félreértett, támadott zárt közösség, a szabadkőművesség életébe. Amelynek egyéb, szinte csak a tagokra vonatkozó szabályai közül magasan emelkedik ki a legfőbb, amit az egyik páholy alapító főmestere hagyott testvéreire: a szeretet sugározzon szívünkből.