Az erdélyi fejedelmi tábla a 16. század második felében

Bogdándi Zsolt (1977) a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos diplomát (2000), doktori disszertációját 2011-ben védte meg a Debreceni Egyetemen. Jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jakó Zsigmond Kutatóintézetének tudományos munkatársa és egyben igazgatója. Fő kutatási területe az Erdélyi fejedelemség 16. századi története, kora újkori kormányzat- és jogtörténet, ezen belül a fejedelmi tábla működése. Az Erdélyi fejedelemségben az utóbb fejedelmi táblának nevezett legfelső bíróság létrehozásakor a középkori mintákat a helyi, adott viszonyokhoz szabták. Ezzel magyarázhatók a bírói szervezet jellegzetességei: az eredetileg külön erdélyi és külön magyarországi ítélőmester, a minden egyes náció számára külön terminus rendelése, és ezeknek különböző helyszíneken való megtartása, valamint a szászoknak ebből a rendszerből való önkéntes, de részleges kimaradása. A középkori mintát abban is követték, hogy a tábla feljebbviteli fórumának a személyes jelenlét bíróságát tették meg, ahol a bírói széket tanácsurakkal egészítették ki, a tárgyalásokon pedig alkalmanként maga az uralkodó is részt vett. A kötet, zömében kiadatlan levéltári források alapján, e bírói szervezet létrejöttének folyamatát, működését és a táblai személyzet összetételét követi nyomon a 16. század végéig.