Az egyke

Ha igaz az „előrejelzés”, mely szerint két emberöltő alatt általánossá válhat az egyke (?), akkor tudnunk kell: milyennek, kinek, minek érzi magát – az egyke –, és miként viselkedik majd az egykék halmazával felálló „egyke-emberiség”. Sok minden átgondolásra (sőt átérzésre!) vár. Mire lesznek képesek, alkalmasak érzelmileg, emberileg az „egyke-emberek” – mely egyke-emberi minőség máris meghatározni látszik korunk gazdasági, kulturális, etikai viszonyrendszereit. Miközben Kínában az egyke egyedül üdvözítő voltára nevelik a kamaszlányokat-fiukat (az egyke „vállalást” ott az állam támogatja, a több gyerek vállalását szankcionálja!) – addig nálunk a több gyerek vállalás szépségét és fontosságát kínáljuk (perspektívaként!) serdülőinknek. Kérdés: emberileg, erkölcsileg, logikailag miként egyeztethető össze e két ellentétes társadalmi-erkölcsi-érzelmi „elvárás” a Földön? A kérdésre adott válaszokkal máris a bolygónkon élő ember legfontosabb jogainak, érzelmeinek, erkölcsének, döntéseinek problematikájához érkezünk. Az egyke-jelenségbe (vagy ellentétébe, a „túlnépesedésbe”) mindenki beleütközik, aki eligazodni akar e korban, amelyben élünk. Aki az egyke jelenséggel foglalkozik – bármilyen (tudományos, politikai, közéleti, magánéleti) oldalról közeledjék is feléje: olyan köztes, minden embert érintő területre érkezik, mely területről alig tudunk valamit, holott itt dől el, miként alakul, merre fordul két-három emberöltő (fél évszázad) alatt az emberi történelem.