Árnyékkert

Az Árnyékkert mitológiai szimbólumokban gazdag, átütő erejű szövegével a kortárs próza magával ragadó darabja. Rubin Eszter harmadik kötete fordulatos, nagy ívű családregény, amely fogékonyan megrajzolt karakterekkel és finom iróniával vezeti végig az olvasót a rendszerváltás idejének lehetőségeit megragadó család harminc évet felölelő krónikáján. A sodró cselekmény mögött felsejlik a mágikus ház felépítésével kezdődő, a képzelet és realitás határán lebegő rejtélyes történet. A szereplők szélsőséges érzelmek martalékává válnak, ösztönök és érdekek vezérelte sötét titkokat rejtegetnek, szerelembe esnek, megcsalnak és megcsalatnak. „A családfőt talán elásták valahol a dzsungelszerűen gondozatlan bozótosban, ahol liánok kúsznak az ég felé, fojtogatva és örök árnyékba borítva a terméketlenné vált gyümölcsfákat, és a kibontott hajú özvegy oly féktelen szenvedéllyel táncol hajnalig, mintha nem lenne holnap. A házuk is önálló életet él, a dolgozószoba külső fala eltűnik, moha növi be az íróasztalt, madarak fészkelnek a fiókban, és sűrű borostyánból nőtt függöny zárja el a valaha a nappaliba nyíló ajtó tokját. A mágikus házban – amely mindenkit megbabonáz, rabul ejt és fogva tart – előfordulhat, hogy a főszereplő nem aludt, nem evett négy hónapig. Folyadékot nem vett magához. Lélegzett. De ez sem fedi a valóságot. Úgy hangzik, mintha a lélegzés cselekvés volna, márpedig ő felfüggesztette a cselekvést. Ez történés volt, vele történt, hogy a levegő átvette fölötte a hatalmat, önhatalmúlag ki-be járt a tüdejében. Nem kérte, nem akarta, nem tette. A lélegzet használta a testét. Ha megkérdezte magától, hogy van, a válasz nyilvánvaló volt. Sehogy.”Ahogy lépésről lépésre, fokozatosan felépítve bomlanak ki a párok közti kommunikáció felszín alatti rétegei, a szereplők lelkének egyre mélyebb szintjeibe nyerünk betekintést. Önsorsrontás, élethazugságok széles skálája jelenik meg a lebilincselő történetben, amely lehetőséget biztosít, hogy az összes családtag nézőpontjába belehelyezke