Arányok és erények

Az ezer szállal Székesfehérvárhoz kötődő, József Attila-díjas irodalomtörténész életműve és munkássága (beleértve tanári, szerkesztői, kultúraszervezői tevékenységét is) a kezdetektől napjainkig éppen azt vizsgálja s járja körül, ami az új, egyébként 33. kötetének beszédes és sokat mondó címe: Arányok és erények. Talán a létezés és a művészet alappillérei is ezek, törekvés formájában mindenképp, úgy, ahogy a könyv tanulmányai és recenziói igazolják: a mű legfőbb erénye a minőség. Ezt keresi és mutatja föl Bakonyi István, legyen szó klasszikusokról, például Németh Lászlóról, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról vagy kortárs költőkről, írókról Vári Fábián Lászlótól Szakonyi Károlyon át Dobozi Eszterig, vagy számos Székesfehérváron élő és alkotó szerzőről Bobory Zoltántól Saitos Lajosig. Mindezt teszi nagy pontossággal, élvezhető stílusban, a műből és írója törekvéséből, szándékából kiindulva a megvalósulás értékeit fölmutatva – hadd mondjam erre azt, hogy nem csupán elemző és írói bravúr, hanem ezzel marad hű kedvenc írójához, Németh Lászlóhoz; vagyis igazi értelmiségihez méltóan Bakonyi István nem felejti (ahogy hétköznapjaiban sem): az értelmiségi hivatását! (Kaiser László)