A zárójel bezárul

A zárójelekkel nem könnyű: néha túl hamar bezárulnak, máskor túl hosszan várakoztatják a kíváncsi olvasót, hallgatót. Olykor pedig megesik – és az összes változat közül ez a legrosszabb –, hogy csak úgy elfelejtenek bezárulni, félig nyitottan lebegnek a gondolatnyi űrben, hiányt és kételyt ébresztve. Bárdos László (1955–2016) esetében emberileg úgy érezzük: az ő zárójele túlságosan korán zárult, több évtizednyi alkotói pályát eltorlaszolva. Másfelől, József Attilával szólva, kész a leltár: ez a válogatott verseskötet, melyet kézbe vehetünk és a szívünkbe zárhatunk, s most már rajtunk múlik, mihez kezdünk ezzel a zárójelnyi ajándékkal. Milyen ez a költészet? Intellektuális, nyelvi síkokkal játszó, áthallásos, a nagy elődök villanásaira építkező, mert egy poeta doctus alkotta. Más szavakkal: a versek terét jólesően kitölti az egy személyben irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár költő. Bárdos László nem volt szószátyár alkotó: élete során megjelent öt kötetéből készült ez a seregszemle. Érdekességét fokozza Turczi István szerkesztői ötlete, hogy a versek időrendben visszafelé követik egymást. Így mintha tükörből figyelnénk az életmű ívét, alakulását – s a kötet végére érve a zárójel, amely már bezárult, újra megnyílik.Zsille Gábor