A víztározó

„Gúnyos és vicces. A víztározó ugyanakkor mély és reflektív is. Egy lázálomba csomagolt rejtély. Ragályos idők meséje.” – Chris Carter, az X-akták megalkotója, rendezője és írója A Wall Street egykori öreg rókájának, Ridley-nek a szemén keresztül látjuk a járvány sújtotta világot és New Yorkot, miközben ő a kényszerkarantén okozta magányában visszatekint az életére. Mérlegre teszi a sikereit, a kudarcait, a fájó kérdéseket – a karrierjét, a válását, az elhidegült lányát. Miközben éjjelente a hatalmas, Central Parkra néző ablakában üldögél és elmélkedik, Ridley észreveszi, hogy a park túloldalán egy lakásban fények villódznak, mintha egy magányos, karanténban tengődő lélek morzejeleket küldene neki. Az elhatározása – hogy kiderítse, ki ez az Ötödik sugárúti tornyában csapdába esett titokzatos hölgy ­– epikus kalandra szólítja, mely végül egy téveszmékkel teli őrületbe kergeti, vagy segít neki beteljesíteni a mitikus végzetét. Ridley vajon egy eszét vesztett haldokló, vagy egy hőssé formálódó átlagember? Vagy mindkettő? Ez a történet egy elvetemült dramedy ebben a távolságtartó időben, mikor egy puszta érintéssel is ölni lehet, és az összeesküvés-elméletek úgy terjednek, akár a vírus. A Halál Velencében és a Hátsó ablak jelenkori fúziója. „Ez a gyönyörű, lázálomszerű kisregény Gabriel Garcia Márquezt juttatta eszembe a szerencsétlenség közepette is jelenlévő románc és a folyton megjelenő humor miatt. Soha többé nem nézek már ugyanúgy a Central Parkra, mint eddig.” — Amanda Peet, színésznő „Szívfájdító történet az apa-lánya kapcsolatok burkolt összetettségéről, mely egyfajta művészi búcsúlevélben jelenik meg. Az öregedéssel járó elsöprő vágyakozás ábrázolását olvasva arra a csodás felismerésre jutottam, hogy ez a modern Halál Velencében.” — Walter Kirn, az Egek ura szerzője „Egy rész Hátsó ablak, egy rész A pestis. David Duchovny új elbeszélése egy elképesztően fantáziadús tanmese ezekben a zavaros időkben. A Central Park víztározója szolgál a vásznául, melyre Duchov