A tágasság otthonossága

A kötetben olvasható írások, kritikák és tanulmányok az elmúlt bő évtizedben születtek. Amikor 2007-ben elkezdtem tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában, érdeklődésem fókuszában a két világháború közötti populáris kultúra és sajtótörténet mellett elsősorban a Nyugat szerzőinek szociokulturális terei, geográfiai érdeklődésük, utazásaik identitásképző mechanizmusai álltak. Az itt közreadott írások kezdetben a kutatási témámhoz kapcsolódó, készülő, majd be is fejezett disszertáció „melléktermékei” voltak. Később egyre világosabbá vált, hogy a klasszikus modernség magyar irodalmának térpoétikai dimenziói értelmezhetetlenek a tágabb miliő, az Osztrák–Magyar Monarchia, majd az azt követő konglomerátumok tájtapasztalatainak megértése, a monarchikus, posztmonarchikus irodalom, a térség, a köztes-európai létállapot értelmezésének vágya nélkül. Így alakult, egy idő után már tudatosan, hogy a Kárpát-medence modern és kortárs irodalmainak tárgykörében született kritikáim és tanulmányaim rendre a minoritás, a multikulturalizmus, a kulturális határhelyzetek, a kisebbségi létértelmezések mintázatait kutatták. Ezután már nem is véletlenszerűen találtak meg a számomra főleg e szempontokból izgalmas szerzők kötetei.