A szigetek

„2015. július 9-e van, tizennégy óra és két-három nyamvadt perc La Lagunában, a szigetek régi fővárosában, a levegő hőmérséklete 29,1 fok, tizenhét óra huszonhét perckor 31,3 fokkal eléri a legmagasabb nappali hőmérsékletet. Az égbolt tiszta, felhőtlen, olyan világoskék, hogy szinte már fehérnek hat.” Történetünk ezzel kezdődik. És Rosával, Ana és Felipe lányával, aki abbahagyta képzőművészeti tanulmányait, és visszatér Tenerifére, a valaha befolyásos Bernadotte-család kissé lelakott rezidenciájába. Keres valamit, amit talán a városi öregek otthonában találhat meg, ahol még ma is a 90 éves Julio a portás.Nagy családregényében a szerző privát történelmet mesél el. A helyszín a Kanári-szigetek Európa peremén. Történelem rükvercben, hiszen a regény zárójelenetében a tenerifei úri társaság Theobaldo Moore banán- és paradicsomkereskedő villájában iszik a jövőre, amelyet az első fejezetben ismerünk meg 2015-ből, és közben eltelik csaknem egy évszázad. A cselekmény filmje visszafelé pereg, kacskaringósan vezet bennünket a spanyol történelem olykor csak felsejlő, de a hús-vér szereplők egész életét meghatározó fordulópontjai, a polgárháború, a hosszúra nyúlt Franco- diktatúra, majd a demokrácia végre beköszöntő korszakának kulisszái között. Inger-Maria Mahlke (1977) A szigetek című regénye a kritikusokból álló zsűri döntése alapján 2018-ban elnyerte a rangos Német Könyvdíjat.