A rejtőző sereg

Csaknem hetvenöt éve, hogy az MI9 megálmodta a második világháború legmerészebb menekítési és megtévesztési tervét. Kigondolója Airey Neave volt, azon elsők egyike, akiknek valaha is sikerült megszökniük Colditzból. Soha korábban nem dolgoztak ki nagyobb szabású menekítő-, rejtegetési, illetve megtévesztő akciót. Mivel Európában a Királyi Légierő és a Szövetségesek számos lelőtt pilótája bujkált, a híres „Üstökös” menekítő útvonalat működtető szervezetekbe pedig kettős ügynökök épültek be, Neave arra gondolt, hogy inkább közvetlenül a nácik orra előtt kell elrejteni őket, mint megkockáztatni a hazájukba való visszajuttatásukat. Erre célra egy erdőt talált a legmegfelelőbbnek, amely Franciaország szívében feküdt, a német hadsereg egyik legnagyobb lőszerraktárának közelében: az volt a szándéka, hogy ő, valamint belga ügynökök és a francia Ellenállás titokban ide hozzák, és itt, az ellenségtől karnyújtásnyira rejtegetik majd a pilótákat és katonákat. Senki sem hitte, hogy a dolog megvalósulhat, a titkos tábor azonban akkora sikernek bizonyult, hogy az erdőben a D-napot megelőző három hónapban szövetséges menekülőkből álló jókora, százötven fős közösség élt. Sokszor csak egy hajszálon múlt, mégsem fedezték fel őket. Az egyszerűségében zseniális, elképesztően vakmerő terv nyomán a szövetséges menekülők otthonosan berendezkedtek az erdőben, és anélkül, hogy lelepleződtek volna, vadásztak és főztek, hogy fenntartsák magukat. Még egy golfpályát is kialakítottak maguknak – ütők gyanánt pedig faágakat használtak… Minderről egyetlen kívülálló sem szerzett tudomást, ahogyan a környező falvak lakói sem: az utolsó pillanatig a leghalványabb sejtelmük sem volt a szövetséges kontingens létezéséről a közvetlen közelükben. Könyvünk alapanyagául, amely a második világháború egyik legvakmerőbb akciójának izgalmas történetét mondja el, interjúk szolgáltak, amelyeket a szerzők a menekülőkkel, az Ellenállás tagjaival és azokkal a gyerekekkel készítettek, akik az élelmet csempészték az erd