A peremvidék világbirodalma

A fontos pillanatokban Tóth István mindig a megfelelő helyen volt. A Szovjetunióban, a kárpátaljai Bátfán született 1951-ben. Nagyon fiatalon bekapcsolódott a helyi polgárjogi mozgalomba, amiért az egyetemről kényszersorozással vitték el katonának, fegyvertelen szolgálatra, építőszázadba – megszakítva egyetemi tanulmányait. Magyarországra való áttelepülése után azon kevesek közé tartozott, akik az anyaországban igyekeztek napirenden tartan a kárpátaljai magyar kultúra ügyét. Alapító főszerkesztője volt a Pro Minoritate című folyóiratnak. Jelenleg a beregszászi magyar konzulátust vezeti főkonzulként. Egybegyűjtött írásainak kötete magában foglalja „a szovjet életről”, a szovjet állam sajátosságairól, működésének módszereiről gyűjtött tapasztalatait, a kárpátaljai magyarság XX. századi történetéről, irodalmáról, önszerveződéséről írott tanulmányait, megfigyeléseit a három balti ország függetlenségi harcáról, geopolitikai és kisebbségpolitikai írásait. A szerzővel készített életútinterjú bemutatja a szovjet hadsereg belső világát a brezsnyevi poshadás időszakában, egy unalmas garnizonban, Munkács környékén a Kárpátokban, egy Fornos nevű magyarlakta falucska közelében, amelyet a Szovjetunió népeiből sorozott katonák az egyszerűség kedvéért Vengrijának, Magyarországnak tituláltak…